Az élet fája

 Mesékben, mondákban sokszor lehet találkozni az élet fájával. Ez nem csak egyszerűen mitológiai motívum, hanem egy bennünk elhelyezkedő, valóban létező részünk jelképe.

 Ez a fa köti össze a földet és a mennyországot.

 Az élet fájának tövében ered az örök élet forrása, ebből folyik az élet vize.

 Az élet fája a gerincoszlopunk, ennek a töve a keresztcsontunk, ez az örök élet forrása.

 A keresztcsontban található egy energia, egy hatalmas erő, ami az élet vize. Ezt az erőt az indiai hagyományban kundalininek nevezik, a kereszténységben, pedig szentléleknek. Ez az energia az anyai teremtő erőnek a visszatükröződése az emberben.

 Ha iszunk ebből a forrásból, vagyis ha ez az energia működni kezd, akkor felemelkedik a keresztcsontból és végig halad a gerincoszlop mentén, majd kilép a fejtetőn a kutacson keresztül, és kapcsolatba kerül a mindenen átható isteni erővel.

 Ezt a folyamatot nevezik megvilágosodásnak vagy második születésnek, ez a valódi keresztelés, ami az élet vizével történik a keresztcsontból.

 Latinul a keresztcsontot „os sacrum”-nak nevezik, ez valójában azt jelenti, hogy szent csont.

Görögül „ιερό οστό”-nak, szentély csontnak hívják.

 A kutacs, (kicsi kút), latinul fontanella, azt jelenti, hogy szökőkút. (Mondják még így is fonticulus - szökőkút nyílása). Ezen a helyen bújik elő az élet vize a fejtetőnkből.

 Indiában brahmarandhra a neve annak a pontnak, ahol a kundalini áthalad a fejtetőn. Ez a pont a Sahasrara (ezerszirmú lótuszvirág) csakrában található.

 Kínai neve BAI HUI. Akupunktúrás pont. Jelentése száz egyesülés, vagy százszoros találkozó.

 A keresztcsont alatt az életfa gyökere található. A gerincoszlop aljánál lévő
energiaközpontot Indiában mooladhara csakrának nevezik.

Szanszkrit nyelven a „moola” gyökeret jelent, a „dhara” pedig támaszt.

 „Csakra”, szanszkrit szó, jelentése kerék, korong (hasonlít a csokor szavunkra).

 A Bibliában is olvashatunk erről a vízről.

 János evangéliuma 4. rész

„Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik.

 Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.”